Valaki mesélje már el, miért jó a kétszínűség, a felszínes viselkedés? Igazából nem értem a mai "fiatalságot", (nem mintha én nem közéjük tartoznék, de nem ebben az értelemben).
Most nincs konkrét személy, akire gondolok, hanem inkább "innen is egy kicsi, onnan is egy kicsi".
Vegyük mondjuk, hogy (a népszerűség kedvéért) valaki, akit nem "szívlelsz", meg van róla a véleményed, és neki is rólad, mégis minden alkalommal mosolyogtok egymás szemébe. Miért kell mások felé azt a látszatot kelteni, hogy köztetek minden a legnagyobb rendben van? Ha hátba támadtak, elárultak, akkor mire fel a színjáték? MIÉRT? Nem értem...
Miért nem merjük felvállalni a gondolatainkat? Az igazán őszinte gondolatainkat másokról. HA megtesszük sokszor megbántjuk az illetőt, pont azzal, hogy őszinték vagyunk... DE jobb mosolyogva hazudni, mint (esetleges) csalódást okozva igazat mondani?
Sokszor, végtelen sokszor megkaptam már, hogy bunkó vagyok. Igen, az vagyok. Vagy mondhatnánk úgy is, hogy az őszinte véleményemet, nem éppen a lehető legkedvesebb módon fejezem ki.
Volt, hogy elmondtam a véleményem, meghallgattak, átbeszéltük, és másnap megint minden ugyan az volt... Ilyenkor minek törjem magam?
Nem szeretek közel engedni magamhoz senkit. Az igazi énemet, csak kevés ember ismeri. Sok oka van. Talán a legkézenfekvőbb, ha saját magamat kéne elemeznem, hogy sok emberben csalódtam. De tényleg nagyot csalódtam. Amikor valakit ismersz 10 éve, (majdnem) minden titkodat ismeri a legapróbb részletekig, mindig őszinte vagy vele, te ezt fordítva is elvárnád, nem? Majd jön a felismerés, hogy minden, amiben hittél a másodperc töredéke alatt összeomlik....Akkor azt hogy emészted meg?
Az első ilyen rádöbbenésem után kezdtem bele az építkezésbe, - saját magam köré - amire szükségem volt, hogy ne sérüljek. Hozzáteszem nem vagyok zárkózott, csak van aki felszínesen és van aki igazán ismer....Az utóbbiból kevés van...
Persze, most van aki elmosolyodik. Igen volt már rá példa, hogy én sem voltam őszinte. Az oka? Nem tartottam számomra (annyira) fontosnak vagy tudtam, hogy én nem vagyok az ő számára (annyira) fontos, hogy az igazat mondjam, ilyen egyszerű...
Mindennek az alapja az őszinteség. Egy (igaz) barátság kulcsa, egy kapcsolat alapja, csak sokan ezt elfelejtik...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése