Először láttam teljes életnagyságban. Kisebbnek képzeltem el. Nem az a lényeg. Vannak emberek akiknek ennél nagyobb gondjaik vannak az életben, egy 3-4 centis hegnél. Sajnos sokszor elfelejtem, hogy azért kell hálásnak lennem, amim van, (itt nem a varratra gondolok) és nem azért panaszkodni, amim nincs. Hosszú lenne a lista, miket is szeretnék, de így sokkal izgalmasabb és nagyobb siker, amikor megdolgozik az ember érte és nem az ölébe hull. Megtanulja élvezni az apró dolgok örömét, ahogy lépésről lépésre halad az álmaid felé.
Azt hiszem, kicsit elkalandoztam... De csak egy kicsit.
A doki a kezdeti nyers modorához képest, ma láttam 3x és már mosolygott. Ez jó jel nem?
Nem, nem vagyunk ikrek! Ez lehetne a mai nap jelmondata. Sőt, ha Hugommal vagyok akkor ez a kettőnk által legtöbbet ismételt mondat. Röpke 1 óra alatt a doki feltette a kedven kérdésünket, majd miután közöltük vele a hírt mindkét asszisztense némán és döbbenten méregettek hol engem, hol a hugomat, majd megállapították, hogy ők azt hitték. Hazafelé beugrottunk a Spar-ba ezt azt venni, mikor a pénztáros elkezdett "méricskélni" hol a hugomat, hol engem, már vártam mikor kérdezi meg. NEM, NEM VAGYUNK IKREK!!Szerintem látszik a különbség, még így első ránézésre is.
Jó 8.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése