Magány

Szar érzés, amikor az életed apró örömeit vagy éppen nagy csalódásait, nem tudod egy baráttal megosztani...Nem a szerelmeddel, hanem egy barátnővel, aki tényleg mindig ott van neked, és te is mindig ott vagy neki, ha bármi baj van, vagy csak úgy beszélni szeretnél vele, akinek fontos vagy, akinek hiányzol, és aki neked is hiányzik, ha nem beszéltek 2 napig. Akivel igazán őszinte lehetsz, bármiről is van szó... Nekem is volt ilyen, de aztán elveszítettem... Azóta sem találtam olyat, aki képes lenne ezt az űrt pótolni, illetve találtam, de valahogy mégsem volt az igazi...

Az utóbbi időben kicsit depressziós vagyok, és nincs egy olyan barátnőm sem, aki kihúzna a szarból... Aki azt mondaná, "szedd össze magad, ez nem te vagy, ha nem teszed jól seggbe rúglak!", mint ahogy én mondtam ezt nem is egy embernek... Igazából úgy érzem, nem is hiányzom senkinek, mindenki elvan a saját kis világában,a saját kis "barátaival", én meg valahol a süllyesztőben....
Pánikra semmi ok! Nem vagyok egy öngyilkos hajlam, legvégső kétségbeesésemben sem fogok eret vágni, csak ez egy újabb akadály, amit az élet elém gördített, de ugrottam meg már ennél nagyobbat is... :)